Az oldal jelenleg ZÁRVA van!
Kérem próbálkozzon újra egy későbbi időpontban.

TOP termékek

Cikkek

Interjú Mike Tysonnal: „Az élethez hatalmas bátorság kell.”

GG
GG
2020.06.24 17:30
Interjú Mike Tysonnal: „Az élethez hatalmas bátorság kell.”

Mike Tyson élete olyan, mint egy hullámvasút, ráadásul élete csúcspontjai és mélypontjai is az újságok címlapján virítottak.

Közismert, hogy nehéz gyerekkora volt, majd a híres edzővel, Cus D’Amatóval való találkozás adott új irányt az életének, húszévesen világbajnok lett, végül három év börtönbüntetésre ítélték nemi erőszak vádja miatt, melynek elkövetését a mai napig tagadja. Amikor kijött a börtönből, nagyjából négyszázmillió dollár volt a bankszámláján.
Ezt az összeget néhány év alatt eltapsolta, leginkább függőségei és mértéktelen pénzszórása miatt, és magáncsődöt jelentett. Padlót fogott, egy hegynyi adósság tetején ült, amikor mindenki nagy meglepetésére színészi karrierbe fogott, ami a nagy visszatérése első lépésének volt tekinthető.

Az idén 53 éves Mike Tysonról kijelenthetjük, hogy megváltozott: foglalkoztatott színész, egyszemélyes show-műsorokkal lép színpadra, és egy róla mintázott rajzfilmfigura főszereplésével fut egy, az ő nevét viselő sorozat a tévében. Amellett, hogy a heti rendszerességgel jelentkező Hotboxin’ podcast műsorvezetője, a Los Angelestől száz kilométerre északra található, marihuánatermesztésre szakosodott negyvenhektáros birtok, a Tyson Ranch tulajdonosa is egyben. Így, hogy ilyen sok mindenbe vágott bele, adódik a kérdés: Ki Mike Tyson 2020-ban?

Amikor megérkeztem az otthona elé egy csípősen hideg, de verőfényes napon, kimondottan barátságos felesége, Kiki fogadott. Mindent összevetve, Kiki fontos szerepet játszott a férje elképesztő átalakulásában, és nagy segítséget jelentett a The Sportsman számára készülő ezen interjú összehozásában is. A hatalmas és fényűző otthonuk a Newport Beach fölé magasodó dombok közötti egyik csendes lakóparkban található. Interjúalanyom igazi profi, olyan arcát mutatja, amilyet a bokszkarrierje alatt már megszokhattunk tőle. Csak úgy vibrál körülötte a levegő, mint a legnagyobb filmcsillagok körül, és rendkívül karizmatikus személyiségként tudnám leírni.

A nappaliba invitál, hogy ott beszélgessünk, majd helyet foglalunk a tévé előtti kanapén. „Kérdezz nyugodtan bármiről” – ragadja magához a kezdeményezést. 

„Rendben. Te írtad minden idők legjobb sportolói önéletrajzi könyvét Undisputed Truth címmel [magyarul a Kendőzetlen igazság címen jelent meg]. Tervezed még egy könyv megírását?”

„Nem, nem igazán, talán csak ha még történik velem valami csodálatos dolog. De sosem lehet tudni. Minél jobban megismerjük magunkat, annál többet tanulunk az életről. Olyan érdekes az élet, nem gondolod? Úgy születünk és úgy halunk meg, hogy nem tudjuk, honnan jöttünk, de az életünk felkészít minket a halálunkra. Még mindig sz*rt se tudunk a halálról, de egy bizonyos kor felett már nem rettegünk annyira tőle, mint fiatal korunkban.” 

Sokat gondoltál a halálra régebben? Érthető lenne, hiszen veszélyes hivatást választottál...

Tisztában voltam azzal, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy egy edzés vagy egy meccs alatt meghalhatok. Igen, tudatában voltam. De nem féltem, mert úgy voltam vele, hogy ha valaki meghal aznap kettőnk közül, az nem én leszek. Ez a magabiztosság egyfajta túlélési mechanizmus volt a részemről. De most, a tapasztalataim alapján, és az alapján, amiben hiszek, minél többet tudok a nemlétről, annál inkább készen állok a halálra. 

Várod a halált?

Igen. Nem félek tőle. Meghalni könnyű, élni sokkal nehezebb. Nem rémiszt a halál gondolata. Azt persze nem tudom, hogy igazam van-e ebben, de az élethez hatalmas bátorság kell. Ha nem vagyunk bátrak, képtelenek vagyunk megbirkózni az élettel. Az élet egy utazás; az élet küzdelem. Az embereknek mindenük megvan, mégse megy ez nekik, csak küszködnek. Az a baj, hogy túl komolyan vesszük magunkat. Azt gondoljuk magunkról, hogy vagyunk valakik. Mégis ki a f*szok lennénk? Semmik vagyunk! A nagy büdös semmiből jövünk, és azt hisszük, hogy különlegesek vagyunk! A hírnév sz*rt se ér.

És volt idő, amikor biztosan mindenki csak azt mondogatta neked, hogy milyen különleges vagy...

De aztán rájössz, hogy ez nem igaz. Hiszen sittre kerülhetsz, meghalhatsz, megalázhatnak. Nem igazán számítok arra, hogy rossz dolgok is megtörténhetnek velem, de amikor mégis megtörténnek, tudomásul veszem, és megbirkózom vele. Korábban is meg kellett birkóznom rossz dolgokkal, ilyen az élet. Tehát mindig felállok, ha valami rossz történik velem. Tudom, hogy néha beüt a sz*r. De ha így is van, ilyenkor mindig igyekszem kikászálódni belőle. Nem kerülök magam alá.

Úgy érzed, hogy most már önmagaddal kell megharcolnod?

Talán. Néha vannak ilyen időszakaim is. De nem úgy, mint korábban, amikor egész nap csak harcoltam.

Mesélj egy kicsit a Tyson Ranchről. Hogy kezdődött ez az egész? 

Azt nem tudom, hogy kezdődött, de jó ötletnek tűnt, és most itt tartunk. [Közben körbemutat a Newport Beach-i otthonában.]

De ugye a marihuána még mindig tiltott Nagy-Britanniában...

Nevetséges! Az emberek nevetségesek! A gondolkodásmódjuk is nevetséges. Minden állat tudja, mi a feladata, az emberek száz évig élnek, mégse tudják, mi az élet igazi célja! Miért vagyunk ennyire ostobák? És az emberek uralják a földet?... Miért nem adjuk át az állatoknak ezt a hatalmat? Bár valójában, ugye, itt nem az ember az úr.

Szerinted eljön majd az idő, amikor mind az ötven amerikai államban legalizálják a marihuánát?

Ha Isten is úgy akarja. Bár az emberek termesztik, de az is a világegyetem része.

A boksz sokat adhat, de sokat el is vesz. Ha visszanézel a pályafutásodra, mit jelentett a boksz Mike Tysonnak? 

A boksz életre tanít. A tudás átadása nagyon fontos. Valójában mások tanítása során tanulunk a legtöbbet. Kizárólag hallgatás és figyelés révén nem lehet tanulni, a tanítás által tanulunk. Még akkor is, ha nem tudunk semmit. És minél többet tanítunk, annál inkább rájövünk, milyen keveset tudunk. Ha valami nem időpocsékolás, az a tanítás.

A nyolcvanas évekbeli Tyson nagyon hivalkodóan öltözködött. A gardróbod még mindig tele van nagy szőrmebundákkal és sneakerekkel? 

Nem, szőrmebundám már nincs egy se. Már nem hordok ilyen holmikat, szeretem az állatokat. Viszont a sneakerek maradtak, igen. Szeretem a szép holmikat. Elég egyszerű fickó vagyok. Néhanapján felveszek öltönyt is, amiből van néhány, és azok elég sokba kerültek. 

Mi, itt a The Sportsmannél nagy rajongói vagyunk a Hotboxin’ podcastodnak. Nemrég Tyson Fury is a vendéged volt... 

Nagyon kedvelem a srácot. Büszke vagyok rá, hogy utánam nevezték el. Ezt nagyra értékelem. Amikor megtudtam, hogy utánam nevezték el, meg voltam hatva és illetődve.

Mi a véleményed a harcstílusáról?

Elég ügyes. Szerintem jó.

Tyson Fury újra a WBC nehézsúlyú bajnoka lett. Milyen kaliberűnek tartod az olyan mai brit ökölvívókat, mint Tyson Fury és Anthony Joshua? 

A lehető legjobb formában vannak, és a lehető legtöbbet hozzák ki ebből a sportból. 

Szerinted elképzelhető, hogy túlságosan kedvesek és tisztelettudóak az ökölvíváshoz? 

Nem, nem hiszem, hogy ez így lenne. Ezzel addig nincs semmi probléma, amíg a győzni akarás vezérli őket. És ezek a fiúk tényleg nagyon akarnak nyerni.

Wilder azonnal visszavágót kért. Egyetértesz ezzel a döntésével, vagy szerinted inkább várnia kellene egy évet, míg összeszedi magát? 

Azonnal vissza kell térnie a ringbe, ez nem is kérdés. Ilyenkor össze kell kapnunk magunkat, össze kell szednünk magunkat, és újra ringbe kell szállnunk.

Ott voltál a második Fury–Wilder meccsen. Még mindig izgalomba hoznak az ilyen nagy mérkőzések? 

Igen, de nem szeretnék soha többé a ringbe lépni.

Egyértelműen népszerű hírességnek számítasz. Szívesen szelfizel másokkal? 

Nem, nem igazán. Persze nincs ellenemre, nem játszom az elérhetetlent. [Elneveti magát.] Végül is azért kezdtem ebbe az egészbe bele, mert szerettem volna ennek a világnak a részese lenni.

Bokszlegendaként Evader Holyfielddel és Lennox Lewisszal szálltál ringbe. Mit mondtatok egymásnak az összecsapás előtt?

Semmit. Mondtak pár szót, megöleltük egymást, majd a meccs után mindenki ment a maga útján tovább. Nem szoktam velük találkozni. Gyakorlatilag minden percemet a feleségemmel töltöm. A családommal vagyok. Az a világ már nem része az életemnek. Ma már inkább családos ember vagyok. Ez itt az életem. [Széles mozdulatot tesz a karjával, az otthona nappalijára mutatva.] Persze időnként szóba kerül, például a podcastomban gyakran felmerül ez a téma, de a boksz közel sem tölt be olyan fontos szerepet az életemben, mint korábban.

Úgy tűnik, hogy Tyson Fury és Anthony Joshua összecsapása minden idők legnagyobb nézettségű meccse lesz. Szerinted ki fog nyerni? 

Nem tudom, de tényleg nagyon jó lenne, ha összejönne ez a meccs. Minden bizonnyal rekordbevétellel kecsegtet majd.

Floyd Mayweather többször is hangoztatta, hogy többé nem bunyózik bokszolókkal, mert neki már nem kell bizonyítania semmit. Szerinted jó, ha bokszolók és ketrecharcosok mérkőznek meg egymással, vagy az szétzilálja mindkét sport integritását? 

Szerintem ez az egész fantasztikus! Mayweather úttörő volt ebben. Nagyon tetszik. Biztos vagyok benne, hogy egyre több ilyen meccs lesz. Azt nem tudom, hogy mi hogyan teljesítettünk volna velük szemben, hiszen ez leginkább attól függ, hogy milyen szabályok vonatkoznak az adott mérkőzésre.

Szerinted ma hiányzik valami a boksz világából? 

Az ökölvívás eléggé megfejthetetlen, nehezen megfogható sport. De ami valójában számít, az az, hogy kétszáz év múlva az emberek valószínűleg csak öt ökölvívóra fognak emlékezni. És erről szól ez az egész. Nem a pénzről, nem a meggazdagodásról. Hanem arról, hogy nem fogják elfelejteni a nevüket, amíg világ a világ; valójában erről szól ez az egész. Hogy beírják a nevüket az ökölvívás, az ökölharc, a harcművészet történetébe. Tetszik a „harc” szó. Bár ez a szó politikailag már nem korrekt ebben a kontextusban. Harcolni ma már nem oké. Negatív tartalommal töltődött meg, kivéve, ha spirituális értelemben használjuk. A harcnak szellemi vetülete is van, csak ezt nehéz meglátni, mert a fizikai eleme háttérbe szorítja a spirituális elemet. Legbelül mindannyian Akhilleuszok szeretnénk lenni. Minden harcosok legjobbika.

De Akhilleusznak ugye volt egy gyenge pontja... 

Mindannyiunknak van gyenge pontja, több is. Valószínűleg neki is volt több, csak arról nem szól a fáma. Egyébként rajta van a bakancslistámon, hogy mielőtt meghalok, látni szeretném Akhilleusz sírját Görögországban.

Végezetül, a zűrös múltad nyílt titok. Milyen tanácsot adnál azoknak, akik padlóra kerültek, azzal kapcsolatban, hogy hogyan állhatnak fel onnan?

Bármikor megváltoztathatjuk a gondolkodásmódunkat, ha igazán akarjuk. Bármikor azzá válhatunk, amivé csak szeretnénk. Bármikor mondhatjuk azt magunknak, hogy mostantól a szórakoztatóiparban szeretnénk dolgozni. Csak el kell határoznunk magunkat, és lépni kell. Ezzel elindulhatunk, ennyi elég is. Éljünk olyan életet, amilyet szeretnénk. Régebben a szélhámosok, a játékosok, a menő sportolók életét éltem. Most a dolgozó emberek életét élem. Elmegyek dolgozni, és örömmel jövök haza a gyerekeimhez. Kész csoda, hogy egy ilyen házban élhetek, mint ez itt. Nagyon hálás vagyok.

Forrás: thesportsman.com

Fordítás: GymGuru